Nyelvtant másképp

Nyelvtant másképp

A legtöbb diák számára a nyelvtan tanulása unalmas, fáradságos és feleslegesnek tűnő. „Miért van az angol nyelvben ennyi igeidő?”- kérdezik. Az idegen nyelv számukra sokszor valami távoli és megfoghatatlan realitás, egy absztrakt tudomány, amit okos emberek kitaláltak, és aminek semmi köze az ő kis mindennapi életükhöz. Vajon ez az oka annak, hogy sok tanuló valahol úgy 4.-5. osztály körül elakad, és később sem találja igazán a fonalat? A nyelvtanár próbálkozik. Magyaráz. Elmondja újra és újra, mi a különbség két jelen, vagy éppen két múlt idő között. A gyereket sokszor nem is érdekli. Vagy ha érdekli is, olyan távoli az egész, hogy nem tud vele mit kezdeni. Sajnos, heti 3-6 órában nekünk, tanároknak nincs lehetőségünk arra, hogy egy igazi, autentikus és erőfeszítést nem igénylő nyelvtanulásba vonjuk be a diákokat; mint ahogy ezt a szülők megtehetik az anyanyelv vonatkozásában. Az idő sürget, ezért szabályokkal próbáljuk tudatosítani azt, amiről sokszor mi is bevalljuk: „ezt érezni kell”. Nem hiszem, hogy a szabályokat teljesen félretehetnénk, mindemellett jó, ha életközeli, játékos, vicces és több készséget, érzékszervet megmozgató feladatot használunk; ezáltal hozva közelebb a diákokhoz a megtanulandó tartalmakat. Lássunk most erre néhány példát!

      1. Kérdésalkotás kérdőszavakkal

A diákok összegyűjtik az összes kérdőszót a táblán (what, who, where, when, which,why,  whose, how). Feladatuk, hogy mindegyikkel feltegyenek egy-egy kérdést. Bármit kérdezhetnek, amit a tanárról meg szeretnének tudni (és ami nem eldöntendő kérdés). Megszabhatjuk, hogy a kérdések egy bizonyos témához vagy eseményhez kapcsolódjanak, pl. a nyári szünethez, a karácsony hoz vagy jövőbeni tervekhez. A tanár felírja a diákok által kérdezett (helyes) kérdéseket a táblára, minden kérdőszóval egyet. Ezután, a diákok felteszik a kérdéseket, a tanár pedig mindegyikre válaszol. Ezután a diákoknak röviden össze kell foglalniuk, amit a tanárról megtudtak (lehet egyes szám 2. vagy egyes szám 3. személyben). Második lépésben a diákok párokban dolgoznak. Felteszik egymásnak ugyanazokat a kérdéseket, válaszolnak, majd írnak néhány mondatot arról, amit partnerüktől megtudtak. A legérdekesebb mondatokat a diákok a többiekkel is megosztják. A tanár közben figyel vagy jegyzetel, és aztán találós kérdéseket tesz fel; kire igaz, amit mond? (Pl. Ki sütött tortát a téli szünetben? Ki utazott el a tengerpartra stb?)

       2. Kérdésalkotás: Mennyire jól ismeritek egymást?

Kiválasztunk két diákot, akik jól ismerik egymást. Egyikük (A) kimegy a teremből. A másik (B) bent marad, és 10 kérdést kérdez tőle az osztály többi tagja A-ról. A kérdések és válaszok a táblára is felkerülnek. Amikor A visszajön a terembe, a táblának hátat fordít, és az osztály neki is felteszi ugyanazokat a kérdéseket. (Ilyenkor viszont át kell tenni a kérdéseket E/3-ből E/2-be) Abban az esetben, ha a válasz megegyezik, a tanár, vagy egy diák kipipálja a választ a táblán. A végén összeszámolják, hány megoldás lett jó, ebből kiszámolható, „hány százalékban" ismerik egymást.

     3. Jövő idő (be going to)

A tanár képeket mutat az osztálynak (lehetnek fotók, rajzok vagy akár rövid filmbejátszások is). A feladat: kitalálni, mi fog történni. Több helyes magoldás is lehet. Végül, bemutatjuk a mi verziónkat (vagy: hogyan folytatódik a film). Használjunk vicces képeket, videókat!

       4. Múlt idők (Past simple, past continuous)

Rajzok, fotók alapján a diákoknak összetett mondatokat kell mondaniuk. A kérdés: mi történt? Pl. John jött le a lépcsőn, amikor elcsúszott egy banánhéjon. (John was coming down the stairs, when he slipped on a banana peel) Sally épp ment az utcán, amikor leejtette a fagyiját a földre. (Sally was walking down the street, when her ice-cream fell on the ground.) Jack a tengerben fürdött, amikor esni kezdett (Jack was bathing in the sea when it started to rain.) Második lépésben a diákok rajzolnak. A rajzokat összegyűjtik, és kis csoportokban mondatokat írnak a képekről. Végül, a mondatokat közösen ellenőrzik. Ennél a feladatnál a tanulók megmutathatják a kreativitásukat. Rajzolás helyett az is lehet, hogy a diákok előadják a történéseket, a többieknek pedig ki kell találniuk, mi történt. Előre készíthetünk kártyákat, melyekre ráírjuk a mondatot, amit egy-egy diáknak vagy párnak el kell játszania.

      5. Feltételes mód (conditional)

Képeket, vagy videót mutatunk a diákoknak, melyek ok-okozati összefüggést fejeznek ki. Megkérdezzük, miért történt, ami történt, és mi lett volna, ha nem így történik. Pl. az egyik képen látjuk Petert a konyhában, amint épp valamit süt, miközben a másik kezében telefont tart. Vajon mit süt? Vajon kivel beszél? Miről beszélnek? Mi fog történni? A második képen látjuk, hogy nagy füst száll fel, Peter pedig rémülten áll. Vajon mi történhetett? Miért történt ez? Mi lett volna ha…? (Ha Peter barátja nem telefonált volna, Peter odafigyelt volna a főzésre. Ha Peter odafigyelt volna, nem égette el volna a halat. Ha nem égette el volna a halat, nem lett volna tele füsttel a konyha stb. )

       6. Múlt idők (Present perfect, past simple)

A diákok írjanak párokban vagy csoportokban kérdéseket arról, hogy a tanár, vagy osztálytársaik miket tettek az életük során. A mondatok lehetnek viccesek, meghökkentőek. Pl. Jártál valaha a Holdon? (Have you ever been to the Moon?) Megkaptad valaha a Nobel díjat? (Have you ever received the Nobel Prize?) Megöltél valaha egy oroszlánt? (Have you ever killed a lion?) Második lépésben a tanár vagy a diákok humoros választ adnak a kérdésekre. Természetesen mindegyikre igennel felelnek, és kitalálnak hozzá egy kis történetet (itt már past simple-t használnak).

       7. Mi történt a teremben?

A diákok becsukják a szemüket. Közben, valamit megváltoztatunk az osztályteremben. Valamit kinyitunk, becsukunk, megfordítunk vagy áthelyezünk. A diákok feladata, hogy kitalálják, mi történt. (Pl. You’ve closed the door. You’ve cleaned the board. You’ve watered the plant.) Ehhez nagyon kell figyelniük; a látásukat, hallásukat kell használniuk.

A lista persze korlátlanul bővíthető; a lényeg, hogy minden nyelvtani egységnél próbáljunk egy-két olyan feladatot kitalálni, amivel életszerűvé tehetjük az adott igeidőt vagy szerkezetet a tanulók számára, és amivel kicsit kimozdíthatjuk őket a számukra unalmas iskolai rutinból.